Windsurfbolt    
vissza  
 

Álom
Amióta először deszkára álltam – pedig ennek már 30 éve - azóta álmodom a szörfösök zarándokhelyéről Hawaii-ról. Jópár éve, amióta hivatásszerűen, többek közt a Quatro és Goya szörfdeszkákat forgalmazom, azóta ez az álom egyre sűrűbben érkezik. Ilyenkor a hosszú repülőutat felejtve kellemes melegben érkezem meg Maui-ra, ahol minden utcasarkon neves szörfösök sétálnak, a parton profik riggelnek és az élet a lazaságról az „Aloha” feelingről szól. Betérek a Quatro főhadiszállására, ahol ismerősként üdvözölnek, végigvezetnek a „gyáron”, elhalmoznak a tesztelésre váró felszerelésekkel olyan kultikus figurák, mint Keith Teboul a Quatro és Goya deszkashapere, Jason Diffin vitorlatervező és Francisco Goya wave világbajnok a Goya márka alapítója.
És a valóság pontosan ilyen. Március közepén, amikor megérkeztünk, éppen vége felé közelített a „tél”, az esős évszak. Ugyan sokszor szemerkélt és néha szakadt a trópusi eső, a hőmérséklet mindig 25C felett volt, és ami a legfontosabb a szél mindig fújt. Hookipa-n profi PWA (Professional Windsurfers Association) és AWT (American Windsurfing Tour) versenyzők szörföztek, mivel a legtöbb márka ilyenkor teszteli és fotózza a következő évi modelljeit. A Quatro központban többször találkoztam Levi Siverrel, Camille Juban-nal, Graham Ezzy-vel vagy Pio Marasco-val az MFC szkegek gyártójával (mellesleg még a mellékhelység kulcsán is egy szkeg lóg). A parton mintha egy PWA gálára érkeztünk volna, a teljes Simmer gárda, Klaas Voget, Ben Proffitt, Kai Katchadourian valamint olyan top versenyzők, mint Ricardo Campello vagy Victor Fernandez teszteltek. Hookipa hullámait azonban elsősorban a profik élvezik – egyrészt viszonylag kis területre összpontosul a fent említett társaság, másrészt a partról bejutás és hiba esetén a felszerelés megtalálása nem egyszerű. A parton ülve néha a hideg rázott, amikor egy deszka a sziklákon landolt, néhány árboc eltört a rájuk omló 3 méteres hullámok súlya alatt.
Az áltagszörfösök inkább a közeli Kanaha Beach parkot kedvelik. A név nem véletlen, a parton szélvédett, füves riggelőplacc, mosdási lehetőség és árnyékot adó erdős park van, így a parton nézelődőknek sem kellemetlen fanatikus párjukat napozva várni. Azért a többség persze szörfözni jön, méghozzá azért, mert a parttól 300-400 méterre, a korallzátonyon tökéletes 1.5-2 méteres hullámok törnek. A törésig bejutni nem nehéz, a lassan és hosszan törő hullámon átmenni már kicsit trükkösebb, de a partfelé jövet az igazi és szokatlan érzés. Ekkor a hullám elemi erővel tol, a hátunk mögött dübörög, és a szél iránya miatt a wave manőverek szinte magukat adják. Tudni kell, hogy legtöbbször onshore, azaz partfelé fújó szélben és szél által keltett azonos irányú hullámokban szörfözünk szinte mindenhol Európában, de a tavakon feltétlenül. Itt viszont sideshore szél van, ami azt jelenti, hogy a szél és a hullámzás iránya nem párhuzamos, hanem merőleges egymásra. Egészen más technikát igényel, emiatt a helyiek egészen mást neveznek szörfözésnek. Eleve meglepően kis vitorlákat használnak, mert a hullám úgyis siklásba hozza a legtöbbször 3 v. 4 szkeges (Thruster v. Quad) deszkákat és a lényeg úgyis a wave-riding. A Kanaha-i két hullám az Upper és Lower között van egy choppos rész, nem törnek meg a hullámok, könnyű bejutni és a szlalomversenyzők gyakorolnak általában itt, Antoine Albeau többszörös világbajnok is ezen a területen gyakorolt ottlétünkkor.
Aki nem szereti a hullámokat – az persze ne ide jöjjön ? - annak a sziget szárazabb, déli oldalán található spot, Kihei az ideális. Itt a parttal párhuzamos szél fúj, azaz kifelé-befelé lehet szörfözni, freestyle-ozni, szlalomozni. Nem annyira eseménydús szörfös szemmel, mint az északi oldal, de a táj gyönyörű, pálmafák a tengerparton, méteres teknősök a vízben, és a novembertől áprilisig felbukkanó bálnák jelenléte utánozhatatlan.
Aki egyáltalán nem szereti a szörfözést, az sem fog unatkozni, nekem már a vegyes amerikai-hawaii vegyes életérzés is sokkoló volt. Lassan krúzoló óriás, benzintemető terepjárók, bevásárlóközpontok, elit rezidenciák és érintetlen természet, esőerdők, vízesések, gördeszkázó hippik, kanyargós partmenti utak váltják egymást. A Haleakala vulkán 3000 méteres csúcsa, a Hana felé vezető 50km-es szerpentin, Wailea és Makena 5 csillagos szállodái, az ázsiai jellegű ételek, a helyben termő kókusz, ananász, papaya és minden annyira más, hogy leírni is lehetetlen. Ide egyszerűen minden szörfösnek el kell zarándokolni, hiszen olyan Maui, mint a mohamedánoknak Mekka.

Írta: Hollósi Péter, Fotók: Hollósi-Szupper Tünde
(Windsurfbolt ÉRD: GUN Sails, SimmerStyle, Quatro, Goya, Tekknosport)www.windsurfbolt.hu