Miből készül? - windsurf vitorlák
írta: Hollósi Péter VENTO szörfbolt ÉRD (www.windsurfbolt.hu)

A szörfvitorlák óriási fejlődésen mentek keresztül a windsurf feltalálása óta. Először a vitorlás hajók anyagát használták, de hamar kiderült, hogy a vászon valamennyi vizet magába szív és ilyenkor nehézzé válik. A dacron (poliészter szálakból szőtt, hőre lágyuló polimer) anyag majdnem megfelel a célra, de könnyen nyúlik, nem tartja az alakját, és így ma már csak kezdő vagy SUP vitorlákat – mint a Gunsails Lite Ride - készítenek teljes egészében belőle. Ez követően a dacron anyagra lamináltak egy réteget – ez a mylar - így javultak a mechanikai tulajdonságok, de sajnos ez a technika nem bírja az állandó napsugárzást, a rétegek hamar elválnak egymástól, ezért ki is ment a köztudatból. Ma általánosan a jóval olcsóbb monofilm (áttetsző poliészter film) anyag az elterjedt és ennek néhány továbbfejlesztett verziója (pl. UV álló Bi-Ply, lásd Goya Nexus-B, Mark-B vitorlák).

De mit kell, tudjon egy professzionális vitorlában használt anyag? A szakítószilárdsága legyen nagy, mivel elég nagy húzóerők ébrednek már akkor, amikor megfeszítjük a rigget. Ráadásul a pontszerű és a fárasztó, dinamikus terhelést is tűrnie kell az UV sugárzás mellett. Mindemellett bírja a hajtogatást, maradjon szép, áttetsző, karcolások nélkül, ne mattuljon be. És a legfontosabb, hogy ne legyen túl nyúlékony, azaz tartsa a megtervezett alakot, de legyen annyira rugalmas, hogy szörfözés közben pont megfelelően legyen lágy vagy rideg a komplett rigg. Nem könnyű ezt egyszerre megvalósítani, ezért nem is egy anyagból készülnek a vitorlák, hanem a dacron és a monofilm és további verzióinak keverékét használják a tervezők. A monofilm önmagában nagyon sérülékeny - bár vannak vékonyabb 125 micronos (0,125mm) és vastagabb 188-as monofilmek - de a mérnökök két mégvékonyabb monofilm réteg összeragasztásával és a közéjük helyezett vékony szálakkal erősebbé tudták tenni, így született az X-Ply. Nagyon sok változata van, attól függően, hogy az erősítő szálak milyen vastagok, milyen távolságban és milyen szögben állnak. X-Ply létezik 4-5-6mil vastagságban (1mil=0,0254mm, az inch ezredrésze), azaz vagy vékonyabb ugyanolyan erős, vagy ugyanolyan vastagságban lényegesen masszívabb, mint egy sima monofilm. Speciális válfaja a Scrim vagy Q-Ply, ezeket sokkal sűrűbb, ámde vékonyabb szálakkal erősítik és vastagságuk is csak 2-3mil, így a Scrim lényegesen könnyebb, szakítószilárdsága pedig közel azonos. Sok anyagnak megvan a szokásos helye, így például az árboczsákot mindig dacron-ból készítik - legyen rugalmas, bírja jól a gyűrődést és a terhelést, amit az árboc hajlítása okoz. Minden vitorlát erősítés keretez. Az erőhatások különféleképpen támadják a vitorlák egyes részeit. Az alsó részeken a legnagyobb a feszítés, ott képződik a vitorla húzóereje, itt használják a vastagabb anyagokat, ráadásul a széleknél általában több rétegben, hiszen a szörfösök legtöbbször ide esnek és próbálják akaratukon kívül kiszakítani a vásznat. A felső részek nincsenek annyira megfeszítve, viszont itt a legnagyobb a mozgás és a sebesség, gondoljunk egy vízbecsapódásra, illetve ennek a résznek kell a legkönnyebbnek lenni, azért, hogy a vitorla könnyen kezelhető legyen, ide használják többnyire a Scrim-et. Nem elhanyagolható az anyagok ára sem, ha a dacron egy egység, akkor a monofilm a fele, az X-Ply a másfélszerese, a Scrim kétszerese! Természetesen a dizájn sem elhanyagolható, elterjedtek a színezett monofilmek, és a többféle felhasznált anyag egybegyúrása sokszor látványos vitorlákat eredményez. Ergonómiai szempontokat is figyelembe kell venni, hiszen fontos, hogy át lehessen látni a vitorlán – többnyire ezért használnak a profik mégis monofilm vitorlákat az X-Ply erősítettekkel szemben. A legkeményebben igénybevett wave vitorláknál az erősítések sűrűbbek, így a szabad sérülékeny felület a lehető legkisebb. Sokszor nyúlékony, de vastag PVC ablakot használnak szemmagasságban, annak ellenére, hogy ez a profilt „rontja”.

A vitorlák alapvetően sík panelekből állnak össze úgy, hogy egy aerodinamikailag ideális formát vegyenek fel az árbocra húzva és megfeszítve, de a legfejlettebb, vitorlázásban elterjedő membrán anyagoknál már a két filmréteg közé elhelyezett kevlár erősítő szálak laminálását (térháló) is optimálisra tervezik, figyelembe véve a lokális erőhatásokat illetve a pont ott kívánatos rugalmasságot. A membrán vitorlák javítása gyakorlatilag lehetetlen.
A vitorlába varrt hossz- és keresztmerevítések (pl Simmerstyle strech control) csak húzásra terhelhetők, azaz egy vitorla a végső formáját akkor veszi fel, ha áramlásba (szélbe) kerül. Ezt az árbocra merőleges latnikkal merevítve lehet segíteni, öblösséget adva a vitorlának. Egy latni is többféle lehet, többnyire üveg vagy karbonszálas műanyag cső a merevség miatt, de a jobban hajlított részeknél el van lapítva, hogy szárnyprofilt adjon a vitorlának. Az ilyen csőlatnik a szlalomvitorlák öblös profilját adják meg. Ahol erre nincs szükség, illetve fontosabb a kezelhetőség, ott a latnikat sem kell ennyire merevre készíteni, viszont itt is lényeges, hogy a vitorla profilja az árbocnál mélyebb/ívelt, a hátsó élnél pedig laposabb legyen. A latnik feszességét ráadásul állítani is kell tudni, mivel a vitorla trimmelésével a menettulajdonságai is változnak: laposabb profil esetén stabilabb, mélyebb profil esetén pedig gyengébb szélben jobban húz ugyanaz a vitorla.
A vitorla a végső alakját csak árbocra húzva és a tervezők által megálmodott mértékben feszítve nyeri el. Ehhez alap, hogy olyan árbocot kell használni, amire a tervező a vitorlát tervezte. Mindig az árbochoz tervezik a vitorlát és sosem fogják a konkurens árbocot javasolni! Az árbocok gyártástechnológiája is rengeteget fejlődött és folyamatos a fejlesztés, de erről majd a következő cikkben!

Írta: Hollósi Péter
(Windsurfbolt ÉRD: GUN Sails, SimmerStyle, Quatro, BIC, Goya, Tekknosport) www.windsurfbolt.hu